PILLANATOK
Te észreveszed a felbukkanó pillanatokat az életedben? Észreveszed, hogy mit tartogat éppen számodra? Mindenki életében ott vannak a pillanatok, csak észre kell venni, hogy mikor oson oda a közeledbe, hogy megmutasson neked valamit az ÉLETRŐL….
Szeretném megosztani veletek az én pillanataimat.
AZ ÖREG NÉNI
Egy téli napon mentem az autómmal, vakító napsütés volt, alig lehetett látni az úton. Bekapcsoltam a rádiót, hátha egy olyan zene üti meg füleimet, ami pont a hangulatomhoz illik. Sing halleluja, singing… énekelte Dr. Alban, melytől mosolyra húzódott a szám. Ez a zene mindig a fiatal lánykori korszakomat juttatja eszembe. Ahogy ott énekeltem a piros lámpánál, egy pillanatra oldalra néztem. A mellettem lévő kocsiban a hátsó ülésen egy nagyon idős néni ült. Fehér volt a haja, nagyon ráncos az arca, éppen hogy lehetett látni, mert a napfény körbeölelte és ragyogott rá. Nem tudtam levenni róla a szemem, annyira megfogott a látvány…
A néni biztos nem ismeri Dr. Albant- futott át rajtam az első gondolat, aztán követte a többi megválaszolatlan kérdés. Ha most odaülnék mellé, a hátsó ülésre, vajon milyen dolgokat mesélne nekem az életről? Vajon mennyi bölcs gondolatot osztana meg velem? És mennyi finom süti receptet? A néni vajon mit gondol, ha lát egy fiatal lányt? Vajon eszébe jut-e, hogy milyen volt, amikor ő fiatal volt? Vajon követett el hibákat, megbánt dolgokat? Vajon úgy alakult az élete, ahogy eltervezte? Vajon boldog? És mi lesz, ha majd egyszer én is így fogok ott ülni a hátsó ülésen és már nem fogok tudni kocsit vezetni? Vajon én boldog leszek? Vajon valamit másképpen csinálnék majd? Lesz amit bánni fogok?
Igen, azt, hogy nem éltem. Hogy nem használtam ki a pillanatokat, a lehetőségeket, egy mosolyra, egy szóra, egy ölelésre, egy tekintetre, egy cselekvésre, hogy nem szerettem eléggé, hogy nem törődtem eléggé, hogy megbántottam, hogy kihagytam az alkalmat, hogy nem nevettem eleget, hogy nem csodáltam a virágzó a fákat, hogy nem simogattam beteg embert, hogy nem takarítottam mosolyogva, hogy sokat voltam elégedetlen.
De még nem én ülök ott, a néni helyén és megtehetem! Még fiatal vagyok és nem kell, hogy ilyenekre gondoljak! Még kiélvezhetem az élet minden pillanatát a varázsával együtt! Még szerethetek, odafigyelhetek, törődhetek, nevethetek, odafordulhatok és észrevehetem, hogy milyen csodákat tartogat nekem az élet! És élhetek úgy, hogy boldog legyek! Nem szenvedni és elégedetlenkedni születtünk a Földre, hanem élni és tapasztalni, tudást szerezni és csodákat teremteni. Mosolyogva! És te is megteheted!!! Minden pillanatban megváltoztathatod a szemléleted, a gondolataid, az érzéseid az életeddel a kapcsolatban! CSAK LÉGY BOLDOG!
Valami abban a pillanatban megváltozott…. köszönöm ezt neked néni!
