Elengedés

Bizonyára többen vagytok, akik így az új év kezdetén számot vetettek arról, hogy milyen volt számotokra a 2014-es év. Vajon mindig minden úgy sikerült, ahogy szerettétek volna? Vajon mindig úgy viselkedtetek, ahogy megfelelő volt az adott helyzetben? Vajon olyan szavak törtek elő, amelyek senkit nem bántottak meg?
Vajon mennyi gondolat és érzés maradt rejtve a lélekben, amit ki kellet volna fejezni valahogyan? De valahogy nem sikerült. Nem tudtunk időben kapcsolni, nem ismertük fel a szituációt, vagy a pillanat olyan hamar elröppent, hogy időnk se volt átélni. Aztán mikor otthon eszünkbe jut, hogy mi történt aznap, akkor döbbenünk rá, hogy miért nem mondtuk ki, miért nem cselekedtünk másképp, miért a másik irányba mentünk, miért reagáltunk úgy, és megannyi miért, amit másképpen kellett volna csinálnunk. Van, hogy napokig, hetekig rágódunk rajta és nem vesszük észre, hogy felesleges, mert már megtörtént. Olyannyira feszít belülről a gondolat, hogy a negatív érzések már átveszik az uralmat, és olyan helyzetbe kerülünk, hogy hibáztatjuk önmagunkat.
Fontos, hogy ne kerüljünk bele ebbe a nyomasztó érzésbe, hanem ezeket a pillanatokat fogadjuk el olyannak, amilyenek voltak. Ez sikerülhet, ha megértetjük magunkkal, hogy ott, akkor, úgy cselekedtünk,úgy éreztünk, úgy beszéltünk, ahogy éppen képesek voltunk. Akkor azt éreztük megfelelőnek, vagy olyan körülmények álltak fönnt, hogy nem tudtunk mások lenni.
Lehet, hogy amikor megtörtént az adott pillanat már akkor tudtuk, éreztük, hogy nem így kellett volna történnie. Felismertük, átláttuk. De ez már megtörtént és nem lehet rajta változtatni. A pillanat elrepült.
A legtöbbet azzal tehetünk, ha felismerjük és elfogadjuk. Ha befejezzük az önmarcangolást. Ha elengedjük azt a belső szorító negatív érzést,és engedjük, hogy repüljön tovább.Fontos, hogy átlássuk, hogy ez a történet is a miénk és hozzánk tartozik. De ennyi. És pont. Valamiért így történt.
És ha visszagondolunk arra ami történt, akkor tudjuk, hogy az oda nagyon kellett, mert csak ez lendített túl valamin, vagy ez volt a helyzet amiből tanulhattunk, vagy ez kellett valamihez, ami által többek lettünk!
A lényeg a felismerés. És ha ez megtörténik, akkor a jövőben ha jön egy másik pillanat, egy nem várt, vagy nagyon várt helyzet, akkor már tudatosan tudjuk végigcsinálni! És ez az, ami már számít. Ami felemel, hogy képesek vagyunk folyamatosan fejlődni és tanulni!